Hej, azok a régi szép idők.....

[Balu]

Czakó Elemér, a magyar bélyegek tudós kutatójának Irodalmi hagyatékában talált kézirat alapján közöljük ennek a kultúrtörténelmi szempontból is olyan jelentős bélyegtervre vonatkozó mindeddig ismeretlenül maradt adatokat.

A múlt század negyvennyolcas szakában a vöröshasú Kossuth-bankó közelében megszületik a magyar postai értékjegy legelső tervezete is. Than Mór rajzolja.
A művész alig 20 éves. Kis történelmi jeleneteket csinál, némi sikerrel. A Szépművészeti Múzeumban is őriznek néhányat korai műveiből. Eleinte félig jogász félig Barabás-tanítvány. A szabadságharc indulásakor beosztják Görgeyhez hadifestőnek. Vele van Tatától Világosig. Táborozási élményeket örökít meg, amelyeket 1849-ben az osztrákok - mint forradalmi bűnjeleket - elégetnek.
A honvéd Than Apáti vagy Apáthy Mór néven írja alá képeit. Bátyja, a régi családi Tahann névvel szerepel, két nn-el. Than Mór azonban a Bach-korszakbeli bécsi iskolázás után is telítve marad jó magyar népi és történelmi lelkiséggel.
Nem lehetetlen, hogy a postajegy megrajzolásához egyenesen odavezénylik a lobogó lelkesedésű Landerer Lajoshoz, aki a bankjegyek készítését is honmentő munkának fogja fel. A postai küldeményeket bérmentesítő kis grafikai lapocskákat - amelyeket egyik írónk felragasztható halhatatlanságnak nevez - már nyolc évvel előbb feltalálták Angliában. Landererék a bankjegynyomdában előkészítik a magyar postajegyet, megelőzve vele a legtöbb nyugati államot. Ha művészeti teljesítményként az egész nem is bontakozik nagy fontossággal, de állampolitikai és művelődéstörténeti szempontból minden esetre megérdemli a kegyeletes megemlékezést.
Már a „postajegy” megjelölés is kedvesebb a ma használatos postabélyeg szónál. Korának értékjegyeihez kapcsolódik, az államjegy, bankjegy, pecsétjegy, címerjegy, okmányjegy, hídjegy stb. fogalmi köréhez. A bélyeget egyébként is ütötték, vagy sütötték a marhára, fejfára, vagy a bűnös homlokára. A megbélyegzést végző szerszámot néhol ma is billentsnek nevezik az ősmagyarok szótári hagyatékából.
Than Mór postajegy-tervezete titokzatos körülmények között került érdeklődésünkbe. 74 évig senki sem hall felőle semmit, 95 évig pedig látni sem lehet a rajz eredetijét.
Az első közlés 1924. július 15-én jelenik meg róla névtelenül „Kossuth postajegy-tervezete” címmel Jászai Emánuel János rövidéletű folyóiratában: a Magyar Levélbélyegben. Ennek lényegét átveszi dr. Hencz Lajos postafőigazgató, Jászai Bélyegkatalógusához írott előtanulmányában (Egyetemi Nyomda 1927.) — saját nevével jegyezve. Azt mondja, hogy a postajegyet Kossuth szándékozott kiadni és Than Mórral készíttette a rajzot 1848. június 3-án. A művész Urschitz Jakabnak - Kossuth tábori Nyomdászának – ezzel a büszkélkedő felirattal adja át tervezetét: „Lieber Herr Urschitz! Das hab’ auch ich getan — M. Than.” Szerinte a bélyegkép címere azonos a Kossuth-bankóéval és úgy véli, hogy a címer fölött alkalmazott koronával Than a megpróbáltatások idején is kifejezi ragaszkodását a magyar királysághoz, a kétoldali búzakalász pedig a művész bácskai eredetére vonatkozik. „A postajegy már közel lehetett a kivitelhez, mert az eredeti rajzon ceruzával írt utasítások láthatók, melyek szerint a bélyegrajz kerete piros, a közepe zöld színnel lett volna kinyomandó. Kossuth azonban nem valósíthatta meg tervét, mert a szabadságharc minden energiáját lekötötte.” E közlés tételei teljesen átmentek nemcsak a bélyeg-, hanem a művészeti szakirodalomba is. (Művészeti Lexikon II. 529.)
Az 1848-as postajegy sorsának bonyodalma azzal tetéződik, hogy Hentz 1943-ban, amikor megkérdezték felőle, mire alapítja Kossuth közreműködését és egyéb adatait, főként pedig, hol volna a rajz megtekinthető, azt a meglepő választ adta, hogy a rajzot nem is látta, adatait Jászaitól kapta, aki azóta meghalt és úgy tudja, hogy a rajz vagy a Nemzeti Múzeumban, vagy az Országos Levéltárban van. Zichy István és Jánossy Dénes főigazgatók levéltári kutatásai azonban nem vezettek eredményre.
A postavezérigazgatóságon kiderült, hogy Jászai még él és egy gyár levéltárosa. Némi kérlelésre és igazgatója biztatására a félországon át keresett rajzot fel is mutatja, sőt elárulja azt is, hogy Urschitz Jakabnak, Than műve megőrzőjének unokáját vette feleségül, s a rajzhoz - egyéb nyomdászgrafikai emlékkel együtt - szerencsés örökség révén jutott. Ügyesen már kamatot is szedett belőle, mert kicsinyítve több ezer példányban lesokszorosította »Kossuth-bélyeg« néven. Mintegy 3000 pengő volt a tiszta haszna. Természetesen további kiadásokra is gondol. Egyébként e családi kincset hajlandó a Bélyegmúzeumnak átengedni, de csak azonnal átadandó 30-35.000 pengő értékű más bélyegekért. (Than Mór bizonyára lényegesen kevesebbet kapott az eredeti rajzért.)
Nyilvánvaló, hogy a csöppnyi lapocskát óriási üzleti érdekek szálai fogják körül. Az erre vonatkozó vágyak beteljesedésével azonban Jászai szívélyesen engedélyt adott, hogy Than rajzát vizsgálódás alá vegyük, lefényképezzük, s teljes egészében összes részleteivel együtt ez alkalommal először közzétehessük.

Forrás: Filatéliai Szemle 1954. 10.szám

[Balu]

A mi feladatunk tehát az, hogy Than Mór eredeti rajzlapját közvetlenül vallatóra fogjuk - mondja meg nekünk a tüzetes vizsgálódás, hogy megállapítható-e hitelessége, korabelisége és valóban az 1848-as bankjegynyomdában készült-e, ahol már a vésnökök is munkába vettét. Továbbá teljes megnyugvással nevezhető-e Kossuth-bélyegnek. Milyen adat igazolja, hogy Kossuth Lajosnak, vagy más kormányzati tényezőnek köze van hozzá.
Ha a 2 Ft-os Kossuth-bankóval összevetjük, amely 1848 június, júliusában készült, akkor a vele való testvéri viszony nem tagadható le. Legalább is a két címernek közös előkép-apjuk lehetett.
A köznyelven vöröshasúnak nevezett bankó, korának legszebb pénzjegye. „Habos” alnyomatával a kiváló Tyroler József keze alól került ki, aki akkor a Honművész, s más folyóirat jó hírnevű rajzolója volt. A vésnöki munkákat pedig Classohn és Wachtler végezték.
Than címere azonban csak rokon evvel, de nem másolat. A postajegy tervezet címerpajzsa valamivel nyúlánkabb és itt-ott rajzbeli eltérés is található. A rajzoló sokfelől kaphatott utasításokat a kompozícióhoz, igyekezett mindent figyelembe venni és épp ezért ideje sem volt a kellő összehangolósra. Síkba foglalt és térbeli hatású elemek váltakoznak alkotásán. A sarok-palmetták teljesen jelentéktelen klasszicizáló hagyatékok és lapos jellegűek. Viszont a kalászok természethű domborúságra törekszenek. A betű, a címer, a kalászok elárulják a hivatalos kívánságok kényszerű érvényesüléseit, tehát a korona nem a művész királyhűségének, a kalász sem bácskai eredetének tanúsítója. A groteszk betűk egyenesen ízlése ellen valók lehettek. A jobboldali szélrajzon olyan Bodoni-féle betűstípust hoz javaslatba, amilyenek a magyar bankjegyeken is szerepeltek. Az a körülmény, hogy a jobboldali vázlaton az ÁLLADALMI szónak első L betűjét alul kettőzve javítja ki LL-re, azt mutatja, hogy a változatot kereső tárgyalás a végleges betűrajz elkészülte előtt folyt le, minthogy a végleges rajzon már helyesírásilag kifogástalanul szerepel az újsütetű ÁLLADALOM szavának első páros LL-je és az előrajzolás ceruzanyoma is felismerhető.
Még többet mondanak a baloldali szélrajzok. A tollat tisztító vonalhuzigálás mellett sokféle „műhely-jegyzet” bukkan fel, mely arról tájékoztat, hogy mi minden járt a fiatal művész fejében, mikor postajegyét készítette. Bal oldalt a korona magasságában ugyanolyan sugárkévék között és ugyanolyan félkörű térségbe beleilleszthetőnek méretezve 1848. III. 15. dátuma, alatta pedig a SZABADSÁG felirat foglal helyet. Az 1848 évszám kisebb alakban is megismétlődik, amely jobban elfér a SZABADSÁG szó fölött. Tudjuk, hogy az „Álladalmi postá”-nál ezidőben már sok helyen a magyar címer fölé a korona helyett a sugarasan felkelő napot (esetleg az Isten szemével) kezdték festegetni (l. Domanovszky: Magyar Művelődéstörténet V. 229 o. Révai, 1943.) Itt is a jelentkező republikánus fuvallat szájaíze szerint, valószínűleg március idusának glórifikálására gondolhatott az a Landerer Lajos, aki. nemcsak a kétszáz személlyel dolgozó Bankjegynyomda mindenható igazgatója volt, de aki március 15-én Petőfi Nemzeti Dalát, a Talpra Magyart is megjelentette, e korszakaltkató dátum jelentőségétől tehát át volt ittasodva. Landerer volt egyébként a postajegy-kérdés megvalósításának legfőbb irányítója is, amint hogy a bankjegy előállítását is ő tartotta kezében. A vele való tárgyalások feltüntetője a SZERELEM szó alatti torzképszerű fejvázlat is, melyen Landerer rövidnyakú, nagyhomlokú, hosszúhajú, szakállas arcmása ismerhető fel.
A műhelyben röpködő további gondolat-szilánk némelyike szintén leolvasható a bal széljegyzetekből.
Ezek közül a legfontosabb a római VI. számjegy, mely VII-re van kijavítva az arab 3 jelzéssel együtt, s június-július harmadikát jelenti. A bélyegrajz készítésének ez lehetett az ideje. A SZABADSÁG-ról pedig nem csoda, ha a húszéves művésznek a SZERELEM jutott eszébe („E kettő kell nekem” sóhajtással), amire nemcsak a legfelső részén látható női lábszár utal, de a MITZI név és a legalsó rokokó dáma vázlata is. MITZI alatt posta-kürtök vannak, az egyikén huszárcsákós női alak karddal. A posta- kürt motívuma viszont mellékleteivel együtt lemaradt a végleges tervezetről.

-folyt. köv.-

[Mariann]

Nekem a MITZI rajzok magyarázata tetszik
Nagyon jó, hogy feltöltöd ezeket az írásokat, folytasd!

[taktam]

Kedves Balu Barátom!
Marianntól olvastam (Skype, 2008. október 15. du), kéred a véleményemet tanulmányodról/cikkedről. Tudod jól, hogy az újszülöttnek minden új… Így nekem is olyan ismereteket közölt közérthetően, amellyel még nem találkoztam; mert nem volt az érdeklődésem középpontjában. Engem, elsősorban a bélyegkép által hordozott közvetlen téma és nem a háttér információ, meg az esztétikai élmény érdekel. Itt említem meg, hogy a bélyeg értéktartalmát sem hanyagolom el. De nem tekintem magam kufárnak. Egyetértek Atyhay Kiss Károllyal abban, hogy a filatéliai munka, (számomra szórakozás,) szinte a tudományok minden területét érinti (BV, 2008/10. p 5.). Azzal a kiegészítéssel, hogy általában az általános műveltség, és csak esetenként mélyebb szinteken… A filatelistának egyféle epigon polihisztor-félének kellene lennie. Ezért, közleményedet élvezettel, gondolkodva olvastam…
Azt, hogy 95 évig ezt a postajegy/bélyeg tervet nem láthatta senki, nem csodálkozom; mi is átélhettük az 1956-os ereklyék eltitkolását/dugdosását… Személyes tapasztalatom, hogy nagyszüleim korosztály még a ’30-as években mindig azt vitatta, hogy a deáki, vagy az emigrált kossuthi politika volt-e a helyes út számunkra. Ez számos ’48-as legendának adott táptalajt…
Az nem lepett meg, hogy Than örökösei kerestek az előd bujtatott ereklyéjén. Az emberek nem angyalok… Legfeljebb, az vetődött fel bennem, ha utólag kiadták, akkor miért nem találkozunk a kiadás maradványaival többször. Vagy nem is az eredeti tervezettel, vagy csak kicsinyített kiadásokkal találkozhatunk…
Aki a témában profi lehet, az közelíthet ahhoz, hogy milyen valóságos/történeti kapcsolata volt-e a postajegy tervezetnek az akkori kormányhoz; ezen keresztül az általad ismertetett tervezet valóban történelmi ereklyénk-e. Ez a téma az én számomra inkább filateliai háttér információ, a postatörténeti témákhoz sorolnám. Nyilvánvaló, valakinek a felmerült témát fel lehet jobban tárni, mint amennyire ma láthatjuk… Egyetértek azzal, hogy:
„Ha művészeti teljesítményként az egész nem is bontakozik nagy fontossággal, de állampolitikai és művelődéstörténeti szempontból minden esetre megérdemli a kegyeletes megemlékezést”, sőtt kutatást is, -még akkor is, ha ma még csak legenda színtű az egész ügy, a feledés természete következtében… Teljes mértékben megértem érdeklődésedet a téma iránt és gratulálok írásodhoz. Remélem, levelemből az derül ki számodra, hogy megértettem közleményedet/értékelésedet…
Érdeklődéseddel megtiszteltél; tisztelettel és barátsággal köszöntelek!
taktam

[Balu]

48 évvel ezelőtt használatba került egy olyan magyar bélyeg, mely eddig egy katalógusban sem szerepelt, s melyet nemcsak hogy a gyűjtők nem ismertek, de ennek létezése még szakértőink és kutatóink figyelmét is teljesen elkerülte. Hollaender György gyűjtőtársammal — egy egész más irányú kutatómunka során — 1949- ben bukkantunk véletlenül erre az érdekes és ismeretlen bélyegünkre vonatkozó miniszteri rendeletre, és nem sokkal később magát a bélyeget is megtaláltuk. Kutatásunk eredményét a Dunavölgyi Filatéliai Kurir 1949. évi szeptemberi számában nyilvánosságra is hoztuk, Az V. Orbékon az egyik objektumot ki is állítottuk, de úgy látszik, ez teljesen elkerülte az akkori illetékesek figyelmét, mert sem a bélyeg katalogizálása nem történt meg az eltelt 5 év alatt, sem a gyűjtők nem figyeltek rá úgy fel, mint ahogy ezt az érdekes és közel fél évszázadig ismeretlen bélyegünk megérdemelte volna. Éppen ezért véleményünk szerint nem lesz érdektelen, ha a kérdést újra szőnyegre hozzuk.
1906. május 1-től a Budapest 4. (központi) ás a Budapest 6. (Gyárutcai) posta a belföldre, Ausztriába, Boszniába ás Németországba szóló ajánlott levelek felvételére — kísérletképp — önműködő gépszekrényt (automata) használt. A használatbavételt szabályozó 13.041/1906. sz. rendelet 1906. április 4-én jelent meg a Postai Rendeletek Tárában. A gépbe 18 cm hosszúságig, 15 cm szélességig, 3 ½ cm vastagságig terjedő ajánlott küldeményeket lehetett feladni. A feladás előtt a bérmentesítési díjat, 10 fillér kivételével, a feladó volt köteles felragasztani. (Pl. egy 20 gr súlyú helyi ajánlott levélnél 6 fillért.) A levél bedobása után egy 10 filléres pénzdarab hozta a gépet működésbe. Ennek eredményeként a küldemény bal alsó sarkába a gép piros színnel — az ajánlást ragjegyekhez hasonló — két részre osztott téglalap-alakú keretet ütött. A baloldali (kisebb) részben »Rc, a jobboldali (nagyobb) részben felül a hivatal neve és száma (Budapest 4., vagy 6.), alul római számjeggyel a gép száma és arab számmal az ajánlás sorszám található. A feladónak a gép kártya alakú feladóvevényt adott, mely a hivatal nevét, a feladás napját, a gépszekrény számát és az ajánlási sorszámot tartalmazta.
A bérmentesítési díjból így hiányzó 10 fillért — hiszen a feladó ezt pénzben dobta be — a szekrényt ürítő postaalkalmazott ragasztotta fel bélyegben, majd a küldemény valamennyi bélyegét lebélyegezte. E célra a posta az akkori forgalmi sor (Turulos, kiskorona vízjel, 15-ös fogazat) 10 filléres értékét használta, melyet ellenőrzés céljából „AUT” lyukasztással láttak el. (Hivatkozott rendelet 6. bekezdése.) Ugyancsak e bekezdés írja elő, hogy e célra csak az ilyen lyukasztással ellátott bélyeget szabad használni; egyszersmind szigorúan megtiltották az „AUT” bélyegek más célra való felhasználását, így tehát árusítását is.
A fentiek alapján vitán felüli, hogy az ismertetett bélyeg hivatalos lyukasztással készült és kizárólag ajánlott küldemények bérmentesítésére szolgált; így katalogizálása éppoly jogos, mint p1. a bajor 1912/15 kiadású „E” lyukasztású hivatalos bélyegeké. Véleményünk szerint a kiskorona vízjelű levélbélyeg-sorozat után kellene felvenni mint „ajánlási bélyeg”-et.
Eddig 3 db eredeti, postai utat tett levél került elő „AUT” bélyeggel: 2 drb. a Budapest 4., és 1 drb. a Budapest 6. postahivatalból.
A gépeket, mivel nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, 1906 novemberében a használatból kivonták. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajjon mi történt az eddig fel nem használt „AUT” bélyegekkel? Mindenesetre, valamennyi magyar gyűjtőnek meg kell indítania a kutatást ezek után a kétségkívül értékes és világviszonylatban is érdekes bélyegeink után. Különösen kívánatos lenne a használatlan példányok felkutatása, ha ilyenek egyáltalában maradtak.
Végül és nem utolsó sorban, a Bélyeggyűjtők Szövetségére hárul a szükséges lépések megtétele, hogy mind a bel-, mind a külföldi katalógusok legközelebbi kiadásaiban ez a nagyérdekességű magyar bélyeg mielőbb bekerüljön.
Kostyán Ákos
Forrás: FILATÉLIAI SZEMLE 1954. 11. szám

[Balu]

A bankjegykészítés mozgalmas eljárású műveletekor kerülhetett a nyomdába Than Mór, közvetlenül Urschitz felügyelete alá. Az ő közvetítésével kaphatott részletutasításokat is. Innen van az, hogy a rajzlap hátán az említett feliratot találjuk:
>Lieber Herr Urschitz!. . .< Than a hátiraton birokra kelve a gótikus betűkkel Urschitz névét először cs-vel írta, azután kijavította ts-re. A bácskai születésű ember így ismerte az ics--vics végződésű neveket és nem tz-vel, ahogy Urschitz eredetileg írta.
Jászai azt állította, hogy eljegyzésekor Urschitz Jakab hagyatékából kapta ezt a rajzlapot. Egy vörös, fazettázott, négyrétalakú könyvből vették elő, amelyen Petőfi aranyozott neve is ragyogott. Bizonyára ez az 1874-es díszkiadású Petőfi, amely az Athenaeum nyomdában jelent meg és amelyben Lotz, Jankó és mások illusztrációi mellett Than Mór is szerepeit. Ennek sajtó alá rendezését Urschitz vezette.
A bélyegterv tehát a bankjegynyomdában született, rajzdeszkára felragasztott rajzlapon, amelyet késsel vágtak körül. ‘A rajzlap szöggel felerősítve volt a vésnök elé helyezve és onnan a Debrecenbe való gyors hurcolkodáskor tépték le. A hátoldal és felirat nincs befüstölve, de nincs tisztított tollal körülhúzogatva sem.
A postajegyről vésett lemezek egész bizonyosan a Bankjegynyomdában őrzött többi lemezzel és rajzzal együtt vándoroltak Aradig. Legalább is Firtinger Károly emlékirataiból úgy tudjuk, hogy a vándorló Bankjegynyomdának igen gazdag lemezraktára volt, amelyet útközben fejszés románok is megdézsmáltak, végül pedig osztrák katonák zsákmányoltak belőle kenyértarisznyába dugható darabokat. Van egy adatunk, hogy Kerschek Jakab újaradi postamester ilyen zsákmányoló osztrák katonától bankjegynyomdai rézlemezeket vásárolt. Ezekből 33 darab a parlamenti múzeumba került. Sajnos, a postajegy lemeze nincs közöttük.
A magyar postajegy bevezetésére vonatkozó hivatalos szándéknak nincs nyoma sem az Országos Levéltár 1848-i iratanyagában, sem a nyomtatott forrásművekben. Görgeg, Szeremlei, Gracza, Horváth Mihály és az egykorú lapok nem említik. A Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Than-hagyaték családi levéltára is hallgat e kérdésről. Kossuth elnöki íróasztalában Duschek. vagy Klauzál magániratai között sem maradt egy előterjesztés, vagy jegyzet arról, hogy Kossuthék postabélyeget akartak volna kiadni.
A sajtószabadság támogatása címén ugyan nagy szükség lett volna a hírlapok céljára olyan egykrajcáros postajegyre, amilyent éppen Than rajzolt. »A hírlapi irodalom a mostani viszonyok között még egyszer annyira emelkedett« — mondja a kormány költségvetési indoklása. Közelálló az a felvetés, hogy előbb akarták készíteni a bélyeget és csak azután lett volna belőle ügyirat. A bankjegyeknél is így történt.
1848 novemberében a postaügyeket már katonailag vezetik (Madarász László). December 9-én a Honvédelmi Bizottmány megbízza ugyan Pulszky Ferencet az ipar, kereskedelem és közgazdászat ügyeinek intézésével, de a nagyhorizontú miniszter számára abban az időben a bélyeg-ügy már igen kis üggyé zsugorodhatott össze.
Még szerencsének mondható, hogy Urschitz Jakab, a gondos és körültekintő művezető, amikor a móri csata után, karácsony előtt, az összes bankjegykészítő kelléket sebtében összepakolva a kormánnyal Debrecenbe távozott, zsebnagyságúra összehajtogatva magával vitte a Than-féle rajzot is.
Megilletődéssel forgathatjuk e sárgára füstölt, közel százesztendős, kemény kartonlapocskát. Ma már olyan mozaik-morzsa múltunkból, amely az „adatok művészetünk történetéhez” emléktárba tartozik. De alkalmas felidézni azt a magyar szellemiséget, amely a művelődés országútján mindig elől járt.

-Vége-

Forrás: Filatéliai Szemle 1954. 12.szám

[Balu]

Papp Józsefné:

Than Mór postajegye

Az 1848-as szabadságharc Magyarország történelmében a polgári átalakításért és függetlenségért folytatott küzdelem legdicsőbb időszaka. A Magyar Posta életében is jelentős önállósodási törekvések időszakát jelenti ez a kor. Az 1848. évi III. törvénycikk értelmében az első független magyar kormány a postaügyek intézésével Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert bízta meg. Már április 26-án rendelet szabályozta az összes postaprefecturáknál a következőket: „Minden olyan postai tárgyak iránt, melyek a hazai törvények által meghatározott körhöz tartoznak, vagy ahhoz tartozniuk kellett volna, melyek tehát a magyar királyi Helytartótanács, és a magyar királyi udvari kamara intézkedéseit illették, a hivatalos jelentések határozatom alá lesznek terjesztendők”.
Április 28-án Kossuth Lajos az alábbi pénzügyminiszteri rendeletet adta ki: „A Pénzügyminisztérium a körébe tartozó ügyekre nézve működését f. év. május 1, napjától fogva kezdendi meg. Ezekhez tartozik a posta tiszta jövedelmének kezelése, s kiadása és ebben vágó pénztári minden intézkedések.” Ezen intézkedések voltak a Magyar Posta életében az első, önállóságra utaló lépések. A kincstári személyzet a postaigazgatóságoknál, a postamesterek és kiadók pedig az alispánnál felesküdtek a magyar alkotmányra. A magyar nyelv használatának bevezetése már 1847-ben megtörtént. A hivatalok bélyegzőit és a vésett pecsétnyomókat nemzeti címerrel és magyar nyelven készítették el. A miniszteri rendeletek nem tesznek említést a „postajegyekről”, bár a kormány nagyszabású postai reformterveken dolgozott. Talán a legjelentősebb a levélbélyeg bevezetése lett volna. Erre utal áttételesen azon rendelkezés, amely a levél- és hírlaptarifa kidolgozására és leszállítására vonatkozott. Heim Péter postatörténész szerint ez időben — tehát 1848-ban — Magyarországon 4 314 000 magán-, és 709 ezer hivatalos levelet kezelt a posta. Az l840-es évek angliai tapasztalatai alapján nyilvánvaló volt, hogy a szállítási díjak csökkentése és a levélfelvétel egyszerűsítése megnöveli a postai forgalmat. Példaként a következő: 1831-ben Angliában 82 470 596 darab volt a levélforgalom, a levélbélyeg bevezetését követően ez a szám 337 millió 15 ezer 867-re emelkedett. „Eddig ugyanis a vitelbért megszabni, s beszedni a fizetett illeték összegét, a levélre feljegyezni, a levelek darabszámát az elküldésnél megszámlálni, azt két helyütt is feljegyezni, s a bevett pénzekről hosszadalmasan számot adni, mind e munkát egyszerre megszüntetni volt hivatott Rowland Hill eszméje: a levéljegy alkalmazása”.
Az 1848-ben megszületett szabad magyar sajtó terjesztése is egyre inkább igényelte a postajegy bevezetését. A posta hírlapforgalma igen tekintélyes volt a Pesti postán 1848 végén csaknem 20 000 példányszámban küldték a magyar lapokat vidékre. Ekkor a hírlap postai szállítási díja 1 krajcár volt. A postai munka egyszerűsítése ezért elsődleges cél volt. A postajegy megszületéséhez minden lehetőség adott volt. Than Mór a félig jogász, félig Barabás-tanítvány festő - ahogy Czakó Elemér nevezte - a szabadságharc idején hadifestőként Görgey mellett teljesített szolgálatot. A táborozás és a hadi élet eseményeit örökítette meg Tatától Világosig. Nem lehetetlen, hogy a postajegy megrajzolásához egyenesen odavezérelték annak a Landerer Lajosnak a nyomdájába, aki a Kossuth-bankjegyek készítését végezte ez időben. Az angol példa, a posta küldeményeket bérmentesítő kis grafikai lap híre - talán Széchenyi által - ismertté válhatott Magyarországon már ez időben.
A postajegy-megjelölés szabatosan megfogalmazottan jelöli a postai felhasználás célját, és kapcsolódik a kor értékjegyeihez: államjegy, bankjegy, okmányjegy, hídjegy stb. fogalom köréhez. A bélyeg szó akkor inkább a „billogozáshoz”, „megbélyegzésre” utalt, így a levéljegy, hírlapjegy megfelelőbb kifejezés volt. A postai munkafolyamatokban a bélyegzők használatát jelentette. Születésének körülményeit nem dokumentálta, csak következtetni lehet az elrendelőre; Kossuth Lajosra és szellemi szülőjére, Széchenyi Istvánra. Than Mór postajegy tervezetéről 74 évig senki nem hallott semmit, és még 95 esztendő telt el, amikor a rajz eredetijét meg lehetett szemlélni.
1924. IV. 15-én névtelenül jelent meg „Kossuth postajegy-tervezete” címmel az első közlés Jászay Emánuel János Magyar Levélbélyeg című folyóiratában. 1927-ben dr. Hencz Lajos posta-főigazgató Jászay bélyegkatalógusához írott előtanulmányában (Egyetemi Nyomda, 1927.) azt írja, hogy Kossuth Lajos postajegyet szándékozott kiadatni, a rajz elkészítésével Than Mórt bízta meg, aki 1848. VII. hó 3-án azt el is készítette. A megjelenésre nem kerülhetett sor, mert a kormány és a pénzjegyet előállító nyomda Debrecenbe költözött. Dr. Hencz szerint a postajegy és a Kossuth-bankó címerképe azonos, bár a Kossuth-bankót Tyroler József, a Honművész című, s más folyóiratok rajzolója készítette. Dr. Hencz a képi megfogalmazásból olyan következtetéseket vont le, amely Than Mór királysághoz való ragaszkodására utal (a Szent korona rajza), szülőföldjéhez, Bácskához való ragaszkodását a két búzakalász plasztikus kidolgozású képe jelzi. A rajzon található utasításokból Hencz arra a következtetésre jutott, hogy a postajegy nyomtatásra előkészített állapotban került Landerer nyomdájába. A tanulmányban megjelent közlés tételei egészében átmentek a bélyeg- és szakirodalomba is. Ha Than Mór rajzán vizsgálat alá vesszük a postajegy-tervezet címerpajzsának vonalvezetését, láthatóvá válik a rajzi különbség a Kossuth-bankó címerével. A bankjegy határozottabb vonalvezetésű, a kompozíció érettebb, tehát csupán a címerek előképe lehet közös. A hasonlóságot elősegíti az is, hogy valószínűleg a vésnöki munkát mindkét esetben ugyanazok a személyek: Classchn ás Wachter vésnökök végezték.
A bankjegy habos alnyomata és a jól megválasztott betűtípusa összehangolt alkotómunkát mutat. A postajegy képi megfogalmazása nem ilyen egységes. A betűtípus, a címert keretező kalász és palmetta motívumok nincsenek összehangolva, de a címerpajzs és a fölötte lévő koronaábrázolás feltehetően a közös megrendelő határozott utasítása eredményeként igen hasonló, így Hencz azon megjegyzése, amely Than királyhűségére utal, nem lehet helytálló.
A tervrajzon lévő műhelymunkára utaló „szélrajzok” „tollpróbálgatások” között szereplő dátumok jelentőségének vizsgálata vezette a postatörténettel foglalkozókat arra a megállapításra, hogy a készítés időpontjának VII. hó 3-ikát tekintsék (1848), bár ezt semmilyen elrendelő irattal sem akkor, sem napjainkban alátámasztani nem lehetett.
A postajegy-tervezet felbukkanásának körülményeiről és a vélhető feltételezésekről dr. Czakó Elemér által készített tanulmány ad részletes és mindenre kiterjedő alapot, Lyka Károly művészettörténész emlékkönyvének egyik írásaként.
Czakó Elemér tanulmányában részletesen kitér Urschitz Jakab — a Landerer nyomda gépmesterének — jelentőségére és szerepére a tervrajz megőrzésében. Fontos ez a momentum a rajz későbbi sorsának alakulásában, hiszen Urschitz, akinek Than Mór a tervrajz hátoldalán szereplő ‚Lieber Herr Urschitz. Dos hab’ auch ich gethan.” — ajánlást írta, őrizte meg az utókornak e nevezetes dokumentumot Az Urschitz család a postajegyet - mint családi ereklyét - adta tovább az utódoknak. A Bélyegmúzeum okmánytári anyagában 1943 februári dátummal Jászay Emánuel János által írt levél derít fényt rejtőzködő tervrajz előéletére. E levélben írja le Jászay, hogyan került birtokába a tervrajz, mint felesége öröksége. A Magyar Posta vezérigazgatóságának a „Kossuth-bélyegtervezetet” bélyeggyűjteményének fő díszét és büszkeségét, cserealapként ajánlotta fel. Jászay E. János levelében részletesen felsorolja, hogy a csereértéket hogyan állapította meg. Ebben leírja, hogy 1924-ben a Magyar Levélbélyeg című lap megjelenésekor 1000 számozott példányban „műlapot” állított elő és értékesített, ugyanekkor 1000 darab bélyeget is készített és másfél év alatt ezt is eladta. A „műlap” ára 2 forint volt, a bélyegé 1 forint. Felvetette azt is, hogy a Posta számára igen nagy haszonnal járna egy, a szabadságharc évfordulójára 1948-ban kibocsátandó emlékbélyeg. (Bélyegmúzeumi irattár 30309 Sz) A Jászay E. Jánossal folytatott levélváltás arra késztette a posta-vezérigazgatóságot, hogy vizsgálat tárgyává tegye a rajz eredetiségét. Jászay készségesen átadta a tervrajzot a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Így került sor arra, hogy 1943-ban dr. Czakó Elemér a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Hoffmann Edith dr.-nak bemutassa Than Mór postajegy rajzát. A rajzzal együtt bemutatta a hitelesség igazolásául szolgáló kémiai vizsgálatoknak és a górcsövi tanulmányozás tapasztalatainak összesített megállapításait, nevezetesen azt, hogy a M. Kir. Posta Kísérleti Állomásán Marschalkó Béla postaműszaki főigazgató és Pinkert Béla postamérnök urak megállapították, hogy a bemutatott postajegy tervezet rajzpapír anyaga minden faanyagtól mentes, tehát a készítés módja feltehetően megegyezik a XIX. század közepén használatos papírgyártási technológiával. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a Than-féle rajzon látható szennyeződés szurkos füst következtében jött létre, a szemcsék mélyen rakódtak a papír anyagába, a hátoldali szennyeződések zsíros korommal, tapintás útján keletkeztek. Ezek a vizsgálati eredmények alátámasztották azon feltevést, hogy azok nyomdai munkálatok végzése során keletkeztek.
Hoffmann Edith dr. aThan Mór-bélyegtervekre vonatkozó szellemes következtetéseket igazoltnak tartotta. (Hoffmann Edith dr. egyúttal a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője is volt. Rendszeresen és behatóan foglalkozott a művek meghatározásával. Bámulatos formamemóriája segítette ebben. A rajzhoz megkereste a hozzá tartozó valamelyik ismert művet, és annak alkotójával hozta összefüggésbe a kérdéses grafika készítőjének nevét. Következtetéseiben rendkívül következetes volt. Talán még azt is érdemes megemlíteni róla itt, hogy 1936-ban a Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának szakértője lett) Nagy súllyal bírt Számára az, hogy a rajzot az Urschitz család leszármazottai őrizték meg. A Szépművészeti Múzeum levéltárában Than Mór-tól iratanyagot nem találtak. A rajztárban csak 1861-ből származó művel lehetett azonosítani a rajzot. Dr. Czakó ezt követően felkereste a Nemzeti Múzeum főigazgatóját, Zichy István grófot, aki dr. Oberschall Magdával együtt megvizsgálta a kérdéses rajzot és hitelességét igazolta. Bár okirati alátámasztásokkal bizonyítani sem akkor, sem ma nem lehet, hogy Kossuth Lajos 1848-as kormányzata intézkedett volna a postajegy kibocsátó, a történeti kor vizsgálatával kombinatív úton a rajz korabelisége mégis elfogadható és nem kétséges az sem, hogy a rajz Than Mór keze munkájának tulajdonítható.
A rajz elkészítésének időpontjára leginkább az Álladalmi Posta elnevezés bevezetésének elhatározása utalhat. Ennek elrendelését követően viszont a címerpajzs felett már nem koronát, hanem babérkoszorút szerepeltettek a különböző feliratokon és pecséteken. A posta múltjának és a levélbélyeg születésének tisztázása még további kutatómunkát igényel.


Forrás: Filatéliai szemle 1989 április

[Mariann]

Hej, ezek a mai szép idők! Merem ezt írni, amikor ilyen írásokat olvashatok a fórumunkon! Amíg van, aki előbányássza ezeket a cikkeket, aki foglalkozik a filatéliatörténettel, aki gyűjti a bélyegeket, aki kutat, nevel, megpróbálja átadni az ismereteit, addig nyugodtan írhatom, hogy "Hej, ezek a mai szép idők!"

[kloroform]

MABÉOSZ TÁRGYNYEREMÉNY SORSJÁTÉK - 1962-ből...

Nemrég találtam, és elámultam azon, hogy egyrészt volt ilyen, másrészt nézzétek meg, mi volt a főnyeremény!
A többi sem piskóta, hiszem 1962-t írunk, a tv-adás alig néhány éve indult például.

[angyalka]

A Gellért szállóban 1936-ban már volt kísérleti TV adás. 1954- től kísérleti adásokat kezdtek. A "rendes sugárzás" 1957. május 1-én indult meg hivatalosan, Kádár János beszéde volt a fő attrakció. Viszont a tényleges első adás április 30-án volt az 1919-es vörös katonák visszaemlékezéseivel. TV-kézüléket egyetlen helyen lehetett venni Pesten eleinte. Ez akkoriban egy mérnök havi fizetésének a 10 szeresébe került. Mégis 10 nap alatt 150 darabot adtak el. Igaz, hogy egyetlen csatorna volt és csak keddenként volt adás.